2010. március 3., szerda

Erőszakmentes kommunikáció 1.

Van az a reklám, ahol anyuka tanul a gyerekkel, de csak üvöltözésre futja a kompetenciáiból :) (,,Miért nem figyelsz jobban?!"), de aztán bevesz egy bogyót, és máris mosolyogva tanulnak, még a nap is kisüt.

Az otthonoktatás egyik sarkallatos pontja a kommunikáció. Úgy beszélni a gyerekekhez, hogy az agresszívitástól mentes legyen, hatékonyan tudja kifejezni a szándékait, és jóízű együttműködést eredményezzen.

Érdemes tanulmányozni az erőszakmentes (EMK), avagy asszertív kommunikáció mibenlétét. Leggyakrabban vagy passzív, vagy agresszív kommunikálókkal találkozunk, ez egyik sem az asszertivitás sajátja.

Aki passzív, az nem akar konfliktusba keveredni, ennek érdekében elkerülő magatartást folytat, meghunyászkodik, igyekszik elnyerni mások helyeslését. Ő az, aki szeret a mártír szerepében tetszelegni, boldogtalannak, feszültnek, megnemértettnek tartja magát. Visszahúzódó, gátlásos. Folyton mentegetőzik, magyarázkodik, bocsánatot kér. Halkan beszél, harapófogóval kell kihúzni belőle a mondandóját. A szemkontatktust kerüli.

Agresszív kommunikáló: nem érdekli a másik mondanivalója, pláne, ha az nem egyezik  a saját véleményével. A másik szavába vág, hangos, türelmetlen, indulatos. Nem látja be, hogy agresszivitásával másokat elnyom, megaláz.

Az asszertív kommunikáló meghallgatja a másik felet, értőn, figyelmesen. Nem vág a másik szavába, nem erőlteti rá az akaratát, a véleményét. Egészéges mértékben magabiztos, ezt sugározza is magából, szemkontaktust tart, érthető hangerővel beszél.

Nincsenek megjegyzések: