2010. március 3., szerda

Fejlesztési terv készítése az alapvető felnőttoktatói kompetenciák mentén

A következő dolgozat első látásra nem feltétlenül kapcsolódik az otthonoktatói munkához, de ha úgy tekintünk magunkra, mint oktatóra, akkor beláthatjuk, hogy ezt is meg kell tanulni, oktatóvá kell válnunk, tudatosítanunk kell az oktatói kompetenciáinkat. Saját dolgozatomból idézek:




A jelenkori oktatásban a hagyományos pedagógiai szerepek (ismeretátadás, ismeretközlés felülről jövő információ-átadás) erősen átalakulóban vannak. Nem elég a tananyagot ,,leadni”, az oktatónak alkalmazkodni kell az oktatott csoport befogadóképességéhez, partneri viszonyt kell tudnia kialakítani, és inkább párbeszéd formájában átadni az ismereteket, mintegy rávezetve a tanulót a konklúziókra, annak saját ismereteit, képességeit kell alapnak használnia.

A felsőoktatásban részt vevő hallgatók nagy többsége önmaga döntött arról, hogy milyen oktatásban kíván részt venni. Ez jó alap a pedagógusnak és a tanulónak egyaránt ahhoz, hogy pozitív hozzáállással rendelkezve jó partnerei tudjanak lenni a tanítás-tanulás folyamatában.

Fontos az alapvető felnőttoktatói kompetenciákban a kreativitás, a jó problémamegoldó képesség, a hatékony időgazdálkodás, alkalmazkodóképesség, rugalmasság.

A reformpedagógia és a pedagógiai kutatás gyakorlata mára már bebizonyította, hogy a tanulók közvetlen pedagógiai irányítás nélkül is képesek eredményesen tanulni. Az önszabályozott tanulásnak erőteljes gátja lehet a túlzott direkt irányítás (Nahalka, 118.). A pedagógusnak erősíteni kell, segíteni kell kifejleszteni az önszabályozás motivációját, a tanulási módszerek és stratégiák kialakítását. Nagyon nagy szerepe van a belső motivációknak, az önismeretnek, a képességeink, adottságaink felmérésének, reális énkép kialakításának.

Amit mindenképpen fejleszteni kell minden pedagógusnak, az maga az oktatási rutin. Ezt nyilvánvalóan nem hozza magával a középiskolából a tanuló, erre szert kell tenni, és folyamatosan tréningben kell tartani.
Fejlesztendő ezen belül a többcsatornás kommunikáció képessége (és általában véve a kommunikációs képesség, a világos, érthető, átgondolt, jól tagolt beszéd), a szaknyelv készségszintű használata, a pedagógiai tevékenységek tudatos használata, a reflektív viselkedés.

A pedagógusnak nem csak szakmailag kell folyamatosan továbbképeznie önmagát, hanem képesnek kell lennie időnként a tanítási motivációit, céljait, hozzáállását is átlátnia, értékelnie, tehát szüksége van önreflexióra nem csak a tanulás, de a tanítás során is.
Úgy gondolom, a jó pedagógusnak mindenképp konstruktívnak, támogatónak kell lennie a tanulócsoporttal szemben. Egyfajta modellnek, követendő példának (példaképnek) is állítható legyen a tanulók elé, de nem a hagyományos értelemben vett tanítóként (karizmatikus, ,,mindent tudó”, apakép), hanem szakmai és személyes vonatkozásban is elismert, kompetens személyként.
Érzékenynek kell lennie a tanulók pillanatnyi attitűdjeire is, toleránsnak lennie, és ugyanezt követelnie is. Stabil személyiséggel, énképpel, önértékeléssel kell rendelkeznie, csak így tud hiteles lenni a tanulók előtt.
Napjainkban nem elhanyagolható az ún. digitális kompetencia sem, azaz a pedagógusnak ismernie és készségszinten használnia kell tudni a tantárgyának segédleteit, a számítógépet, a kivetítőt, digitális táblát, a számítógépes szoftvereket, az internetet.

Önmagamra vonatkoztatva fejlesztendő kompetenciának gondolom az empátiát, vagyis a meghallgatás, a beleérzés képességét; a jó állóképességet, az oktatási rutint, a szakmai kompetenciát, az időgazdálkodás képességét, a hatékony konfliktuskezelést, az asszertív kommunikáció elsajátítását, a moderáció képességét. 


Nincsenek megjegyzések: