2010. március 13., szombat

Konstruktivista pedagógia

Amikor tanulásról beszélünk, legtöbbször szorosan kapcsolódik a tanító és a tanuló fogalmával. Van a tanár, aki átadja az ismereteket, akár csak szóban, akár szemléltetve, de aktívan részt vesz a tanítás folyamatában.

A konstruktivista pedagógiai felfogás szerint a tudás a tanulóhoz nem közvetítőn keresztül jut el, hanem saját magában képződik, önmaga hozza létre, saját maga konstruálja azt.
A konstruktivista pedagógia értelmezésében a tanuló agya nem passzívan befogad, hanem aktív résztvevője a tanulási folyamatnak; a tanulót érő hatásokat aktívan értelmezi, és az előzetes tudása, tapasztalatai alapján rendszerbe foglalja azt. Ez azonban mindenképpen feltételez egy előzetes tudást.

Hogyan is épül fel egy ilyen tudás? Képzeljünk el egy alapot: ezek az egyszerű dolgok, a konkétumok. Ha ismerjük a konkrét dolgot, könnyebb ráépíteni az elvont fogalmakat, az összetetettebb, a konkrétumból következő általános fogalmát. Ezt nevezzük induktív megismerésnek (ha láttunk már tyúkot, akkor egy sor dolgot képesek vagyunk megállapítani a madarakról általában).

A konstruktivista pedagógia szerint nem ez az egyetlen út vezet a tudáshoz. A kisgyerek pl. előbb minden innivalót víznek, vagy teának nevez, később képződik az almalé, a citromos gyümölcstea stb. fogalma. Mindenről rendelkezünk valamilyen felfogással, minden körülöttünk lévő dologról van valamilyen felfogásunk, de ez csak később finomodik, válik egyre árnyaltabbá, konkrétabbá. Ez az adaptív megismerés.

Nincsenek megjegyzések: