2010. április 1., csütörtök

Reformpedagógiától az otthonoktatásig

Irányzatok együttélése és radikális társadalomkritika



         A pedagógiai elméletek terén a huszadik század a sokszínűség korát hozta magával. Gyerekközpontú, reformpedagógiai irányzatok és klasszikus filozófiák újrateremtésére épülő újkantiánus, újhegeliánus pedagógiák éltek egymás mellett. A viták, a diszkussziók soha nem jelentettek hegemóniára való törekvést egyik oldal részéről sem. Ha a korszak gyermekfelfogását, gyermekeszményét vizsgáljuk, hasonló megállapításra juthatunk: a jól nevelt, „szófogadó gyerek” eszménye és a gyermek-művész romantikus ideálja egymás mellett létezett.  
         Az iskola reformálását vagy gyökeres átalakítását célul megfogalmazó pedagógusok a huszadik században egyre jobban felfigyeltek az emberi együttélés, a társadalom ellentmondásaira, igazságtalanságaira. Az új iskola egyre többször jelenik meg úgy, mint a társadalom megjobbításának eszköze, „instrumentuma” (Dewey). De paradox módon a nagy világégések utáni dezillúzió életérzése is teremtett új értéket a pedagógiában. Példa erre a Waldorf- és a Freinet-pedagógia. Mindkettő az első világháború utáni időszak kilátástalan, illúzióktól, jövőképtől megfosztott korszakában, annak sajátos ellenhatásaként, kivezető útként fogalmazta meg a gyermeknevelés műhelyének új alapelveit.
         Az 1960-as évek végén kialakuló alternatív pedagógiai mozgalmakra is ez a szociális érzékenység jellemző. Ezeknek az irányzatoknak a képviselői sokszor élesztik fel a századforduló radikális iskolakritikájának retorikáját. A tradicionális „régi” iskola értelmezésük szerint  antihumánus, személyiségellenes, a félelem, a szorongás intézménye. Egyoldalú kvázi-intellektualizmusa voltaképpen az intellektus lerombolását eredményezi. Az iskola egydimenziós embereket, bólogató bábokat („yes-man”) termelő üzem. A gyereket úgy kezeli mint egyfajta tökéletlen lényt vagy egyszerűen hiányrendszert.
         A századforduló iskolakritikájának téziseit fogalmazza újra a bevezetőben már idézett John Holt, amerikai pedagógus is. Személyes pályafutása érdekes, mert jól példázza, a hatvanas-nyolcvanas évek amerikai iskolakritikájának egyre radikálisabbá válását. A „How the children fail?” (Iskolai kudarcok, 1964) című könyvében még egy jobb iskola képét festi meg: „Olyan iskolára van szükség – írja Holt –, amelyekben minden gyermek a maga módján elégítheti ki kíváncsiságát, fejlesztheti képességeit és tehetségét, követheti érdeklődését, és ahol az őt körülvevő felnőttek és idősebb gyerekek segítségével nyer bepillantást az élet gazdagságába és a variációk sokféleségébe. Röviden az iskola legyen egy óriási „svédasztal”, nyújtson lehetőséget a sokféle intellektuális, művészeti, kreatív és mozgásos tevékenységre. Ebből minden gyerek kívánsága szerint annyit és azt vesz, amennyit és amit akar.”[19] Jól látható a párhuzam e gondolatok és – a szintén bevezetőként idézett – Ellen Key szavai között, amelyet a századfordulón vetett papírra. A helyzet – úgy látszik – alapjaiban véve nem sokat változott.   
         Holt azonban tovább megy ennél. A hatvanas években a Harvard egyetemen még az alternatív iskolák egy fajtáját (free school) népszerűsíti, de nem ér el átütő sikereket. Ezután új úton indul el. Gondolkodásmódjának változását jelentősen elősegíti Ivan Illich, amerikai filozófus 1971-ben megjelenő könyve, a „Deschooling society” (A társadalom iskolátlanítása). Az Illich-csel folytatott diskurzus hatására írja meg „Escape from Childhood: The Needs and Rights of Children” (Menekülés a gyermekkorból: A gyerekek szükségletei és jogai) című könyvét. Ebben kifejti: a gyerekeknek meg kell adni a jogot, hogy saját maguk vegyék kézbe tanulásuk irányítását.
         Ettől már csak egy lépés volt az „otthon iskola” (vagy a „home schooling” angol kifejezést kissé szabadabban fordítva: „otthoni tanulás”) rendszerének kidolgozása. Holt 1976-ban ismét könyvet ad ki „Instead of Education: Ways to Help People Do Things Better” (Iskoláztatás helyett: módszerek arra, hogy tegyük jobban a dolgunkat) címen. Ebben a fakultatív, választható tanulási centrumok leírása mellett már a kötelező iskolarendszerből való „menekülés” módozatait is felvázolja.  Az általa kidolgozott rendszer, amely a könyvben a „gyermekek földalatti vasútja” nevet kapja, voltaképpen az „otthoni tanulás” hálózatának előképe. 1977-ben folyóiratot alapít Growing Without Schooling (Fejlődés Iskoláztatás Nélkül) címmel, 1981-ben jelenik meg új kötete „Teach Your Own” (Tanítsd a sajátodat) címmel. A szülőket itt már óvja az iskola otthoni leképezésétől: „Mindenekelőtt azt tanácsolom, óvakodj attól, hogy az otthonod az iskola miniatűr másolatává váljon. Semmi tanterv! Semmi kérdezősködés! Semmi teszt! Semmi érdemjegy! Hagyd, hogy a gyerekeid egyedül, a saját módszerükkel jöjjenek rá a dolgokra. Élj velük együtt olyan jól, amilyen jól csak tudsz, élvezd az együttes életet amennyire csak tudod.”[20]
         Egy 1980-ban vele készült interjúban Holt arra a saját tanítói képességeikben kételkedő szülőknek is segíteni kíván. „A tanítás nem valami misztérium” – mondja. „Ha valami tud valamit, az képes segíteni annak, aki azt még nem tudja…. Egyébként is, hivatalos tanárképzés gyakran sokkal kevésbé hatékony nevelővé alakítja az embereket, mint amilyenné nélküle váltak volna.”[21]
         Az otthoni tanításra vállalkozókat az Egyesült Államokban szakszerű, de közérthető stílusban írt kézikönyvek jól kidolgozott rendszere segíti: minden iskolai tantárgy minden évfolyamát feldolgozták ilyen módon. A „Growing Without Schooling”-mozgalom hatására ott már mintegy húszezer gyerek tanul odahaza a szüleivel. A Newsweek 1998. október 5-i címlaptörténete szerint ez a szám az egész világot tekintve elérheti az egymilliót.
         Az otthoni tanulás tehát terjed. Ahogyan Holt egyik követője, Gail Withrow fogalmaz: „Szülőként te vagy gyermekedért felelős. Amíg gyermeked fel nem nő, és nem hoz felelős döntéseket, a te kezedben van a sorsa. Mint szerető szülő táplálod, ruházod, megvéded minden bajtól. Ha kiskorában testét táplálhatod, miért ne tehetnéd ezt a szellemével is?”[22]   

Nincsenek megjegyzések: